Savaria Szimfonikus Zenekar
Szólisták: Cserta Balázs, Bede Péter – népi fúvósok,
Dés András, Födő Sándor – ütősök,
Szalma László – koboz, Csurkulya József – cimbalom
Vezényel: Pejtsik Péter
Szirtes Edina Mókus – Etnoszimfonik
alapjául Kodály Zoltán Mátrai képek című műve mellett a közeli és távolabbi népek folklór kincsestára szolgál, de nem eredeti formában, hanem kizárólag az irántuk érzett rajongásból született darabok által. A zene egytől egyig saját kompozíció, instrumentális mű vagy dal. Amiből táplálkozik, az a magyar néphagyomány végtelen gazdagsága, mélységes gondolatisága, amelyet az „újrazenésített” magyar népdalszövegek elevenítenek fel, valamint a Balkán vagy a kisebbségi népek zenéjének lüktetése, páratlan ritmikája, lendülete.
Ebben a hangszerelésben a szimfonikus zenekar ugyan olyan fontosságú része a zene megszólaltatásának, mint a szólisták. Nem valami színezék, vagy „zenei hátsó szándék”. A virtuóz témákat a zenekar tagjai együtt játsszák a szólistákkal. Ebből emelkednek ki improvizációs részekkel, egyéni díszítéssel az elől állók, akik mind a magyar népi zenekarból jól ismert hangszerek úgy, mint tárogató, paraszt furulyák, ütőhangszerek, hegedű, citera, cimbalom mesterei.
A hangszer összeállításból már következtetni lehet egy igazán ritka és példátlan megszólalásra. Azt mondják majd világzenei koncert, de igazából a világból merített érzelmek, gondolatok, vágyak hangokkal való megelevenítése lesz, egy régi, igaz történet nyomán, valódi Mesterektől tanulva, azok szellemi örökségét folytatva.