A zongora atyja Paolo Fazioli. A Római Egyetemen műszaki mérnökként végzett, a Pesarói Konzervatóriumban zongora szakon szerzett diplomát. Családja a bútor-iparban szerzett elismert nevet; maga is dolgozott a cégben, menedzsment tapasztalatokat szerezve. Ezután született meg elhatározása, hogy egyesíti a három irányt egy nagyszerű hangszer megalkotására. Paolo Fazioli ebben az időben sok márkát kipróbált, de egyik sem nyújtotta azt a hangzást, amit ő keresett. Családja is támogatta az ötletet, így hangszerműhelyük helyet kapott a családi gyárukban, Sacilében, Velencétől 60 kilométerre északkeletre. Közel van Val di Fiemme-hez, ahol azok a lucfenyők nőnek, melyekből Stradivari és más hegedűkészítők megfelelő fát szerezhettek. Az itteni lucfenyők sajátos tulajdonsága, hogy az egészen hűvös klíma miatt lassan nőnek, s ezért egészen sűrű, mondhatni tömény gyűrűszerkezetet termelnek. Ez a fa tökéletes a zongora hangszekrényéhez, ami a hangszer szíve.

Különös történet a Fazioli zongora története. Ez ma az egyetlen zongora a világon, amelynek minden alkotórésze kézi munkával készül. A zongora-világ rendkívül hagyománytisztelő, új márkával nehéz, szinte lehetetlen betörni, a Faziolinak mégis sikerült. A zongoráról a legenda azt tartotta száz évig, hogy tökéletes lett, tovább már nem fejleszthető, hiába minden erőfeszítés, jobb úgysem lehet. Paolo Fazioli gondolt egy nagyot: hátha lehet még javítani a zongorán, hátha lehet még jobb hangszert létrehozni mint az addigiak. Ráadásul úgy, hogy teljességgel tartja magát a hagyományokhoz, felhasználja mindazt a tudást, tapasztalatot, amit a zongorakészítés háromszáz évszázadának tapasztalataiból összegyűjtött.

Az 1970-es évek végén tervezőmunkába kezdett, és a 80-as évek legelején készen állt az új zongora modell. Paolo Fazioli első négy zongoráját 1981-ben állította ki a frankfurti hangszervásáron. Az elmúlt 25 év alatt a Fazioli elfogadott és elismert márka lett. Már első példányaitól fogva méltó vetélytársa lett a világ addig legrangosabb zongoramárkáinak, sokak szerint a Fazoli zongora le is körözte őket. Egyetlen zongora sem hagyhatja el a gyárat az alkotó jóváhagyása nélkül, Paolo Fazioli mindegyiket személyesen teszteli, ezzel garantálja a minőséget.

Nem kellett ehhez más, csak végtelen igényesség, maximalizmus a zongorakészítés legapróbb részleteiben is, kezdve az anyagválasztáson, folytatva a tervezésen és a megmunkáláson, majd az összeépítésen és befejezve a tökéletes beszabályzáson, hangképzésen. A műhelyből kikerült hangszerek mind önálló egyéniségek, de abban közösek, hogy évről évre egyre több hívet szerezve folytatják diadalútjukat a világ legnagyobb koncerttermeiben.

A tekintélyes francia szaklap a Diapason, a közelmúltban kilenc hangversenyzongorát tesztelt, és a FAZIOLI szinte valamennyi kategóriában a maximális pontszámot kapta, és ezzel nagy meglepetésre megelőzte a piacvezető márkákat, a Steinwayt, a Bösendorfert és a Yamahát. A francia kritikusok véleményét osztja jó néhány világhírű művész is. Nem véltlen tehát, hogy ezt a hangszert becézik a zongorák Stradivari-jának.

A Fazioli zongora megszületése óta a világ számos híres zongoraművészének vált kedvelt hangszerévé, többek között: Lazar Berman, Alfred Brendel, Vladimir Askhenazy, Elizabeth Leonskaja, Nikita Magaloff, Aldo Ciccolini, illetve a magyarok közül: Fischer Annie, Ránki Dezső, Bogányi Gergely, Vásáry Tamás.
1999-ben a Magyar Hangszerész Szövetség, a Zeneakadémia nagytermében, ünnepélyes keretek között „Tiszteletbeli Aranykoszorús Mester” címet adományozott Paolo Fazioli úrnak.

Hazánk büszkélkedhet a hangszer első saját fesztiváljával, a FAZIOLI Zongorafesztivállal, amely 1998-ban Kárászy Szilvia zongoraművész kezdeményezésére jött létre. Kárászy Szilvia alapítója és egyben igazgatója az immáron hagyományteremtő fesztiválnak, amely 2001 tavaszától a Budapesti Tavaszi Fesztivál társrendezvényeként kerül megrendezésre. A fesztivál 2004-től egy új helyszínnel, Szombathellyel gazdagodott, 2005-ben pedig Vác is csatlakozott.