2011. április 29. péntek, 19:30
Bartók Terem, Szombathely

Savaria Szimfonikus Zenekar

Debussy: Egy faun délutánja
Henri Tomasi: Trombitaverseny
Debussy: Tavasz – szimfonikus költemény
Ravel: Daphnis és Chloé – I. szvit
Ravel: La Valse

Közreműködik: Juan Fernando Avendaño - trombita (Kolumbia)

Vezényel: Jankó Zsolt

CLAUDE DEBUSSY (1862—1918)

EGY FAUN DÉLUTÁNJA (PRÉLUDE Á L'APRÉS-MIDI D'UN FAUNE)

A zenekari költeményt Mallarmé verse ihlette. Debussy a költemény illusztrálására eredetileg háromtételes szimfóniát tervezett. A múlt század kilencvenes éveinek elején fogant terve azonban egészében nem valósult meg. A három tételből (amelynek Prélude, Interlude et Paraphrase lett volna a címe), csak az első, a Prélude készült el. 1894-ben mutatták be Párizsban, hatalmas sikerrel.

A Faun partitúráján Debussy rendkívüli gonddal dolgozott. A zenekari próbák már javában folytak, mikor még egyre javítgatott művén. Hozzájárult a kompozíció lassú kialakulásához az is, hogy a zenekari játékosokat eleinte megdöbbentette az idegenszerű hangzás; fokozatosan, szinte ütemről-ütemre kellett megszokniuk Debussy merőben újszerű zenekari nyelvét. A fáradság azonban nem volt hiábavaló: a bemutatón a közönség nyomban megismételtette a darabot.

Minden nagyhangú előkészítés, bevezetés nélkül indul a muzsika a szólófuvola kromatikusan kígyózó, lustán elterpeszkedő dallamával, amely a fűben heverésző, kéjes álmait szövő faun alakját állítja elénk. Ez a téma határozza meg a mű egész költői mondanivalóját, át- meg átszőve a zene szövetét változatos ritmusképleteivel és hangszíneinek gazdagságával. A második téma az oboán szólal meg, az elsőnél szabályosabb, dinamikusabb, így is mondhatnánk: klasszikusabb. A mű harmadik témája olyan nagy érzelmi telítettségű, hogy már az egész zenekart igénybe veszi megszólaltatása. Ez a három zenei gondolat tölti ki a művet, amelynek igénye távolról sem az, hogy Mallarmé költeményét naturalisztikusan zenébe ültesse át. A bemutató műsorára Debussy a következő ismertetést nyomatta: „A Prélude zenéje teljesen szabad illusztrációja Mallarmé költeményének. Inkább ama hangulatképek egymásutánja, amelyek a faun vágyait a rekkenő délutáni hőségben felébresztik. Majd, kimerülve a megriadt nimfák üldözésében, átadja magát a zsongító álomnak, kielégülve az ábrándokban és annak tudatában, hogy övé a természet mindensége.”

A kompozíció Mallarmét is kellemesen lepte meg. A bemutató után így írt a költő a muzsikusnak: „...Az Ön illusztrációja a zene finomságával, komolyságával és gazdagságával felülmúlja az én költeményem minden vágyódását és ragyogását….”

vissza a lap tetejére

PRINTEMPS (TAVASZ)
(I. Trés modéré; II. Modéré.)

A Római díj nyerteseként Debussy egy időre „száműzetésbe” került a Medici villába, ahonnan négy kompozíciót küldött haza Párizsba. Ezek között első helyen áll a Tavasz című szimfonikus szvit, 1887-ből. A francia zenei élet illetékesei méltán hökkentek meg a mű újdonságra törekvő, szokatlan hangján, a színek túlburjánzásán, amely — úgy vélték — a forma világosságát és a pontosságot veszélyezteti. Valóban, a megszokott dúr és moll hangnemeken kívül álló dallamok, különös hangközök sértették az egykorú hallgató fülét ebben a merész kompozícióban. A mű alapgondolatát Botticelli Primavera című festménye adta a zeneszerzőnek. Nem próbálta a zene nyelvére lefordítani a festmény hangulatát, hanem arra törekedett, hogy — mint ő maga mondta — „kifejezésre juttassa az élőlények és a természet világának lassú, fájdalmas keletkezését, majd örömteli kivirulását, új életre születését….”

A Tavaszt 1913-ban mutatták be Párizsban.

vissza a lap tetejére

MAURICE RAVEL (1875—1937)

DAPHNIS ÉS CHLOÉ - I. szvit
1. Nocturne; 2. Közjáték; 3. Harci tánc.

Ravel színpadi alkotásait elsősorban a balett inspirálta. Gyagilev világhírű tánccsoportja számára írta 1912-ben Daphnis és Chloé című balettjét is. A koreográfiát Mihail Fokin készítette. A darab a bemutatón csak közepes sikert aratott; sokkal ismertebb az a két nagyzenekari szvit, amelyet Ravel utóbb a táncjátékból írt. A darab Longosz mitológiai pásztorjátékát dolgozza fel. Daphnis, a pásztor, azt álmodja, hogy szerelmese veszélybe kerül, de Pán isten megmenti őt, mert a maga szerelmére emlékezik, Syrinx nimfa iránt. Daphnis felébredve sípot farag, és eljátssza Chloéval Pán és Syrinx szerelmi történetét. Mindenki táncra perdül és általános vigassággal ér véget a játék.

Ravel legcsodálatosabb természeti képei elevenednek meg a zenekaron, legszuggesztívebb mediterrán álmai válnak hangzó valósággá, álmok egy csodálatos antik világról, ahol az emberek játszó gyermekek voltak, és önfeledten élvezték a természet és a szerelem örömeit.

LA VALSE — TÁNCKÖLTEMÉNY

1919-ben ismét Gyagilev megbízásából írt tánckölteményt Ravel. Régebbi elképzeléseit váltotta valóra a cévennes-i magányos kis falusi házban, ahová a mű megírásához visszavonult. A darabot a bécsi keringő apoteózisának szánta, azzal a céllal, hogy e tánc változatos, sokszínű jellegét egyetlen, szilárd formán belül domborítsa ki. A nagy tömeget és nagy erőket megmozgató tánc színteréül az 1855 körüli bécsi császári udvart választotta. A partitúra elején jelzi a díszleteket: „Gomolygó felhőkből villannak elő a keringőző párok. A felhők lassan oszladoznak, s ekkor hatalmas terem válik láthatóvá, amelyet zsúfolásig megtölt a forgó tömeg. A szín fokozatosan kivilágosodik, felragyog a csillárok fénye.”

A nagyzenekarra írt táncköltemény két hatalmas dinamikai fokozásra épül. Az elsőben a táncra kérés zajlik le, majd a keringők hosszú sora következik. Ezek a táncok híven adják vissza a bécsi valcer valamennyi sajátságát: hízelgő udvariasság, szédítő lendület, előkelőség és ünnepélyes pompa egyaránt megmutatkozik bennük. Helyenként Schubert és Johann Strauss emléke villan fel. A második nagy felfutás rövidebb, de annál féktelenebb iramban dolgozza fel az első részben bemutatott táncok zenei anyagát. A mű szédítő hatást vált ki a hallgatókból — bár Gyagilev nem kedvelte, és kritikus magatartása következtében végleg megromlott a zeneszerzővel való kapcsolata.

vissza a lap tetejére

Juan Fernando Avendaño, trombitaművész Bogotában, (Kolumbia) született. Kitüntetéssel diplomázott a Kolumbiai Nemzeti Egyetemen. Tanárai James Ackley, Eric Aubier, Fernando Parra, Carlos Eduardo Acevedo y Guillermo Morales voltak. Országának több zenekarában, fúvós-együttesében játszott már. Számos nemzeti versenyen szerzett díjat, és a 2009-es budapesti Nemzetközi Trombitaversenyen is bejutott a döntőbe.
A Bogotai Nemzeti Trombitafesztivál és a kolumbiai Nemzeti Trombitaverseny alapítójaként célja, hogy új lehetőségekhez juttassa a nálánál fiatalabb trombitásokat.
Juan Fernando jelenleg a Kolumbiai Nemzeti Szimfonikus Zenekar első trombitása.

Jankó Zsolt a Nagyváradi Filharmónia és a Kolozsvári Állami Magyar Opera állandó karmestere. A kolozsvári Zenelíceumban hegedűlni tanult, majd 2002-ben diplomázott és 2009-ben magiszteri címet szerzett a Gh. Dima Zeneakadémia karmesteri szakán, Petre Sbârcea vezetésével.

2003-2004 között a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen Leopold Hager növendéke, 2005-2006 között Erasmus-ösztöndíjjal a Velencei Konzervatóriumban tanul Giorgio Proietti osztályában. 1999-2009 között számos mesterkurzuson vesz részt: Octav Calleya (1999, 2000, 2001), Emily F. Brown (2002), Acél Ervin (2003), Peskó Zoltán (2005, 2006, 2008) és Tihanyi László irányításával.

Szimfonikus koncerteket vezényelt a Bukaresti Rádió Kamarazenekar; Szebeni, Brassói, Szatmári, Craiovai és Kolozsvári Filharmóniáknál, valamint meghívott karmestere volt a magyarországi MÁV és a Szegedi Filharmónia zenekarainak. Számos opera- és balettelőadást vezényelt a Kolozsvári Magyar-, valamint Román Állami Operáknál, a 2007-es Nyírbátori Zenei Napok alkalmával az észtországi Pärnu City Orchestrát dirigálta. A Kolozsvári Bartók Fesztivál keretén belül vezényelte Bartók mindhárom színpadi művét.

2010-ben részt vett a zürichi Tonhalle zenekar és annak állandó karmestere, David Zinman által szervezett mesterkurzuson, valamint fellépett a miskolci Opera Fesztiválon is.

vissza a lap tetejére